A megbocsátás felelősség, őszinteség, beismerés, hogy a múltamban többet voltam a saját ellenségem, mint partnerem.
Ha nem becsültek, kihasználtak, megszégyenítettek, megaláztak, nem megfelelő, illetve méltó módon bántak velem – az az én viszonyom volt saját magamhoz. Az önértékelésem, az önbecsülésem és még sok akkori hiányosságom miatt hagytam, hogy így történjen. Romboltam az életem, méreggel tömtem a testem, az önpusztításon és önbántalmazáson kívül mást nem ismertem. Szégyenben és állandó bűntudatban éltem, elhittem, hogy értéktelen vagyok, és hogy sosem leszek elég jó.
Nem vagyok szent, tele hibákkal és traumáim szerinti működéssel. Hazudtam, bántottam a családomat, barátaimat, kapcsolataimat. Nőhöz nem méltó módon viselkedtem, lealjasodtam, trágár módon beszéltem, másokat rágalmaztam, megaláztam, estem, buktam. Majd királylánynak képzeltem magam, tombolt az egóm, és önmagammal sem álltam szóba. Az egész életem tele volt olyan eseményekkel, viselkedésekkel, amelyekkel nehéz volt szembenéznem, hogy azon kívül, hogy mit okoztak nekem, én mit okoztam magamnak és mit okoztam másoknak?!
Újra és újra előkerül olyan, amin a múltam miatt nem tudok tovább lépni, mert ott ragadt be az energia, az elfojtás, a harag, a megbocsátás hiánya, és csak úgy tudok haladni, ha a jelenemben helyre teszem. Megélem, megértem, együttérzek önmagammal és a másikkal, újra élem a fájdalmat, ha szükséges, és tovább engedem. Általában meditációkban dolgozom ezekkel, megszabadulok a tehertől, érzem az egész belső lényemben, hogy könnyebb, hogy távozik, leteszem. Szívből eljutok a megbocsátásig, nemcsak magamnak, hanem másoknak is. Továbbá megbocsátom az önbecsapást, hogy vakon éltem az életem, és másokat hibáztattam a felelősségvállalás helyett.
Nekem a feladatom nem az, hogy a másik mit tesz, illetve mit nem tesz! Hanem, hogy mit tanulhatok, hogyan reagálok ezekre a helyzetekre, mit kezdek az érzéssel, amit kivált belőlem, miért tartom magam benne, és miért nem tudok tovább lépni?
Ha ezt felfogom, kezdődik az igazi belső utazás…
Bocsáss meg magadnak, hogy szerethesd, aki vagy. Köszönd meg a tanítást, és vidd magaddal, amire szükséged van. A többit engedd, búcsúzz el és hadd menjen.
Szeretettel,
Noémi