Sokszor halljátok tőlem, hogy egyéni út, valós hívás, igazi cél, stb… Nem véletlen épülnek a folyamataim az önmegismerésre és arra, hogy tudd, NEKED mi a legfontosabb.
Hallok és olvasok sok mindent. A csapból is az ítélkezés folyik, hogy ő ilyen meg olyan, állandóan utazik, otthon ül, nem sportol, vagy túl sokat sportol, dolgozik, nem dolgozik, pasizik, csajozik, randizik, többször megy férjhez vagy túl sokat van egyedül és nincs kapcsolata, egyedül öregszik meg. Az egyik szül, a másik a sokadikat szüli, a harmadik meg nem akar gyereket, és még sorolhatnám.
Kit érdekel?! Ez mindenkinek egyéni döntése, hogy mit akar az életéből kihozni, és hogy számára mi az, ami fontos. Nem az én jogom ezt eldönteni.
Volt idő, amikor mindenkit meg akartam változtatni, gyógyítani, menteni, közben arra vártam, hogy engem mentsen meg valaki. Ez csak addig volt érdekes, amíg elkezdtem a saját életemet élni, utána nem érdekelt a másik. Ha meg valakiben annyira zavart valami, az mind rólam szólt. Az hogy nekem célom volt, hogy szerető feleség legyek és anya, lehet mást nem elégít ki. Ez én vagyok, ez nekem fontos, ez az én utam. Nem vagyunk egyformák, más a tapasztalás. Mi van, ha mást nem azt tesz boldoggá, ami engem meg a másikat meg a harmadikat?! Ez teljesen normális és így van jól (nyilván etikai keretek között). Ahány ember, annyi út, ezért fektetek ilyen hangsúlyt ezekre, hogy “valós hívás”. Mi az ami NEKED fontos, ami TÉGED tesz boldoggá? Amit TE szeretsz?Amit MAGADÉRT teszel?
Hogy igenis meg merjük engedni magunknak, hogy azt éljük, ami nekünk jó, ami nekünk ad, ami minket emel. Sokszor ezekkel nem vagyunk tisztában, a tanult minták, ránk erőltetett “normák” miatt, meg amiket magunkra pakoltunk életünk során és sorolhatnám. A lényeg inkább az, hogy igenis ezeket le lehet szép lassan vetkőzni. Rátalálni arra amit a legjobban szeretnék belül, a lelkünk hangja tudjátok, és azt követni, független attól, hogy ezért mit gondolnak rólam mások.
Meddig akarok várni azzal, hogy a saját életemet éljem?! Jelzem az is egy döntés, ha valaki nem akarja ezt. Szeretünk szenvedni, nagyon jól tudom, az életem nagy része az volt, de a hátralevő szólhat másról.
Szeretettel,
Noya