Pontosan ez az, amit próbálok jó ideje megosztani, elmondani, kommunikálni. Konkrétan amióta az oldalamat csinálom. Ami az országunkban és kollektívan is zajlik.
Ez az, amitől távolodom, amiből gyógyulok. Aminek a folyamatába betekintést engedek a saját életemen keresztül. Még mindig le vagyok fagyva. Értetlen és megbénult vagyok, hogy hogyan jutottunk idáig?! Valaki ébresszen fel! Közben nagyon is ébren vagyok! Együtt is érzek, hisz sokan ugyanolyan áldozatok, mint amilyen voltam. Játszmák ás manipulációk áldozatai. Jóhiszemű, reménykedő…
Kapaszkodtam az illúziókba, a jobb világba, amit másoktól vártam. Míg nem egy szép napon beismertem, hogy nem ők fogják a bennem lévő űrt, hiányokat betölteni. Nem kívánom azt a fájdalmat, amivel a tetteink szembenézése jár. Amikor már nincs bűnbak, akit felelőssé tehetünk, hanem eljön az idő, hogy a saját tetteimmel nézek szembe, amik ide juttattak. Ezt most tömegesen fogjuk tapasztalni. Ehhez, ami zajlik, mindannyian hozzájárultunk. Párttól független az országunk mellett tettem le a voksom, mert már megtanultam milyen önmagamat választani. Szomorú vagyok, de egyben bizakodó.
A nagy “jóslatok” a változásról, tömeges felébredésről szólnak. Hát itt van, eljött az idő, és remélem egyre több embernek kapcsolódik fel a villany. Sok erőt kívánok mindaonnyiónknak. Károgás helyett összefogásra van szükség. Most együtt gyógyulunk.
Továbbra is itt leszek!
Szeretettel, Noya