Erről szerettem volna videó sorozatot indítani, de nem éreztem. Az igazság az, hogy a téma a saját élemben is felerősödött. Egy bántalmazó programból való felépülés egy folyamat. Szerettem volna megvezetni magam, hogy már letettem, de valójában, amikor döntést hoztam, hogy ennek vége, ott esélyt kaptam a másra.
Megnyílt előttem a kapu, amin lehetőséget kaptunk végigmenni, és megtanulni milyen, nem bántalmazva élni, és nem bántalmazónak lenni. Erősek ezek a szavak tudom, de maga az életünk is az.
Hányan futjuk ezeket a programokat, anélkül, hogy tudatában lennénk?
Megszokottá vált és természetesnek, hogy ítélkezünk önmagunk felett, minősítjük magunkat és másokat egyaránt. Többször felhoztam, hogy a bántalmazás, nem csak fizikai lehet. Életeket le tudunk ebben élni. Jelen van a társadalmunkban, a családunkban, a mindennapjainkban, a közösségekben. Hallgasd meg, hogy beszélnek emberek magukról, egymásról.
Hányan fordulnak elismeréssel egymáshoz, segítőkészséggel, valódi támogatással? Hányan becsmérlik megvető szavakkal önmagukat és másokat? Hányan tűrnek olyan viselkedést, amelyek a lelkükbe hatolva fájdalmat okoznak? Biztos csak egy másik fél által lehetünk bántalmazottak? Vagy, hogy mindent eltűrünk és felmentjük a másikat?
A függőségem is ilyen. Méreg a testnek, a léleknek.
Szóval új út. Melynek része a toxikus kapcsolatokról való leválás is. Hmmm, de azt hogyan? Azt hittem, segítek, szeretek, jelen vagyok. Sokszor elfoglalva a másik problémájával. Jobb lett volna őket megmenteni, mint magammal szembenézni. Így valaki miatt mindig lehettem rosszul, áldozat, szerencsétlen, akit utána hibáztathatok, hogy miért is olyan rossz nekem.
Mindannyiunknak vannak csomagjai, hogy legyen mit megfejlődni. Szerettem volna megtanulni egészségesebben kapcsolódni. És ha megmutatom nektek magam, akkor ez hozzátartozik.
Egy segítőm azt mondta, hogy később bántalmazott nőkkel kellene foglalkoznom. Azt mondta nem látszik rajtam, hogy valójában mit éltem meg, és sokaknak segíthetnék. Aztán rájöttem, hogy ez ennél is összetettebb. Ahogy dolgoztam magamon, egyre jobban tisztult a kép, hogy nem csak egy fél lehet bántalmazó, nem csak nők lehetnek bántalmazottak és áldozatok. Lehet egy egész életforma mérgező. Hosszú ideje fontolgatom, hogy ezt a célcsoportot szólítsam meg. Hisz sokan bántalmazottak vagyunk, de ebbe belenyúlni, ilyenben segítséget adni, óriás felelősség.
Szóval ezért nem indítottam el a videó sorozatot, mert felismertem, hogy még mindig bekúszik az életembe. Kudarcnak éltem meg, és hiteltelennek. Elvonultam, bezártam, érzékenyé váltam. Olyan, mint egy kislány, aki pajzsot húz maga köré, aki soha többet nem engedi senkinek, hogy bántsák. Elzártam magam a szeretettől, és elzártam magam másoktól is. Rájöttem ez a részem még mindig gyógyul, a régi sebek felerősödtek. A családom, a kapcsolatom és az életem lett a terep, ahol ezt gyógyíthatom.
Féltem.
Majd együtt éreztem magammal. Megérintett az a kis sebzett lélek. Átöleltem. Megígértem, hogy segítek neki, és nem hagyom el többet. Elmondtam, hogy vele leszek az úton, legyenek bármilyen kihívások. Eljutunk a közös célunkhoz. Elmondtam neki, hogy nem baj, ha ezt nem tudod. Még nem csináltad, most tanulod. Együtt erősek leszünk, megvédem őt.
Egy új mintát tanulunk, és egy régi programot átírunk. Hogy hogyan? Szívesen írok nektek ezekről.
Noya