Szóval, az eredeti tervem az volt, hogy lesz egy vonalam, ahol a kismamákat, gyermekes anyákat támogatom.
Az első babánál nem vállaltam, bátortalan voltam, illetve gyerekcipőben jártam.
Viszont! Szemben találtam magam az anyasággal járó nehézségekkel, és sokszor eltitkolt oldalával. Tényleg mintha normális lenne, hogy szülő vagy, ezt vállaltad, éjszakázz, tilos hisztizni, panaszkodni, mindent kibírsz, annál is többet, ez így jó, ez a norma, stb?! Úgyis mindenre találsz megoldást. Ami igaz. Egy anya talál!!!
Csak tudniillik, minél több támogatást kapnának az anyák, annál nagyobb eséllyel nőnek fel boldog, érzelmileg stabil és egészséges gyerekek. És itt nem arról beszélek, hogy el kell helyettünk végezni a munkát, de amin keresztül megy egy anya, a női test, a lélek, azt csak egy másik anya érti meg.
Amíg nem váltam szülővé, fogalmam sem volt, mit élnek át a gyerekes barátnőim, családtagjaim. Bólogattam, nyilván próbáltam együttérezni, de csak sejtésem sem volt. Tudtok a kemény életemről, múltamról. Visszagondolva már kinevetem magam az akkori problémáim és nehézségeim miatt. Hogy miken akadtam fenn, és mi volt számomra a tragédia?! Ez a kihívás, feladat, ez valódi érték, és nem véletlen, hogy 35 évesen lettem anya.
Szégyen, nem szégyen, előtte mit kezdtem volna egy gyerekkel? Drogosan, piásan, elveszve… egy pasitól függve, miközben azt sem tudom, ki vagyok!? Hálát adok a mindennek azért, hogy megóvta tőlem a lelkeket, és most érkeznek hozzám.
Tisztelek és felnézek minden nőtársamra, akik végigmentek ezen az úton, akik anyává, szülővé váltak, vagy akikben már megfogalmazódott a vágy, és még keresik ennek a módját.
Elindul a coaching vonalam nőknek, anyáknak, őszintén. Akik nemcsak túlélni, hanem érteni és megélni is szeretnék ezt az utat. Ez nem kurzus a gyereknevelésről és nem is okítás. Olyan témákat érintünk, amik tabuk és amiről inkább hallgatunk. Ahányan vagyunk, annyiféleképp csináljuk, és hiszem, mindannyian a magunk módján, a legjobbat adjuk.
Tarts velem! 
Noya