2021. november 22-én felmondtam az akkori munkahelyemen. Ez csak azért olyan érdekes, mert fogalmam sem volt mi lesz. Volt egy intuícióm, ami azt súgta itt az idő.
Akkor három műszakban dolgoztam és élhetőbb körülményekre vágytam. Kezdtem azt érezni, hogy itt az idő, hogy megint ugorjak egyet az életemben, de nem tudtam hogyan és mihez kezdek. Voltak terveim, vágyaim, álmaim, de semmi kézzelfogható és azok megvalósítása is kérdéses volt. Sem új munka, sem félretett pénz. Beleugrottam az ismeretlenbe, mert egyszerűen tudtam, hogy valami vár rám. Volt a gyárban is egy “mesterem”. Nem tudom a szavait idézni, de többször mondta nekem, hogy “amikor csak tudod. Semmi mást nem tudsz, de azt igen, hogy ezt kell tenned. Amikor nincs rá magyarázat, csak a tudat.” Valami ilyesmi volt.
Szóval felmondtam így, hogy nem tudtam miből fizetem majd a lakást, honnan lesz pénzem enni, meg úgy bármi másra. De nem is érdekelt, mert tudtam, hogy ez a helyes. Előtte egy elég intenzív ÖN-munkában vettem rész, nem kevés támogatóval. Mivel elég megszállott vagyok, toltam egy egyéni 0-24 és terápiát. Ismétlem, minden felől, baromi sok támogatással. Sorsfordító időszak volt. Újjászülettem. Itt dolgoztam a bántalmazó programom letételével és szerettem volna megismerni valami mást, mint addig. Elengedtem minden álmom. Hogy valaha lesz egy normális kapcsolatom, gyerekem.
Igazából főként ezeket, mert ez volt mindig a legnagyobb vágyam. Már-már olyan jó volt és boldog voltam egyedül, hogy az sem érdekelt, ha ez így marad és senkim nem lesz. Eléggé be is zártam, kicsit férfigyűlölő is lettem, és mint mondtam, már a gyerek téma sem érdekelt.
33 voltam és az életnek egy addigi teljesen más oldalát ismertem meg. Ott éreztem, hogy élek. Abban az időszakban találkoztam az önvalómmal is. És vezetett. Hallgattam rá.
Azóta a “férfigyűlölő” időszakom is elmúlt. Helyette három pasi lett az életem része. Egy csodás férj személyében, és két fiú gyermek. Amikor megtudtam, hogy ismét fiú érkezik, mosolyogtam. Hogy nem is tudom mit vártam, hisz egész életemben a “pasikat kergettem”, most megkapom. Boldog voltam.
Egy szuper intenzív időszak volt 2022-től idáig. Már hetek, hónapok óta, vagyis inkább az egész évem egy összegzés volt, lezárások. Előkerültek megdolgozatlanságok, amik nagyon mélyen voltak. Az élet belekényszerített, hogy tisztázzak olyat, amit eddig nem tettem, vagy csak felszínesen érintettem, és természetesen örömmel ugrottam a mélyvízbe. Sok helyen most került pont az “I”-re. Tömény, gyors, tartalmas, sok minden átrendeződött körülöttem. Sokszor extrán nehéz volt. Kő kemény önmunka, időnként vért izzadva. Néhány hónapja írtam arról, hogy nem is éltem igazán. Túléltem, vagyis utólag és összegezve ez mind egy felkészülés volt, a most kezdődő életemre.
Mintha sikerülne letenni a múltam, hátrahagyni, amiket még nem tudtam. Köszönetet mondani és elbúcsúzni.
Megint érzem azt, amiről beszélek. Ami négy éve volt. Hogy nem tudom mi lesz, de tudom, hogy jó lesz. Hogy megint más és valami új következik. Beleremeg az egész szívcsakrám. Melegség önti el a testem, és minden porcikámban érzem a hívást. Valaminek eljött az ideje, amire már hosszú idők óta készülök. És nem tudom, hogy mi, de itt van, és más lesz mint eddig.
Most ismét átadom magam ennek. Itt vagyok, kész vagyok, kíváncsian várom. Mint, aki kitárja két kezét, felemeli és teljesen belefekszik ebbe az egészbe, és résszé válik a mindennel. És csak vagyok, elmerülve a pillanatban. És folyik a könnyem, egy megmagyarázhatatlan helyről.
Azt érzem, értünk van.
Noémi
Kép: 2021