Tegnap írtam erről és megosztottam az oldalaimon. Gondoltam visszajövök, mert szóba került, hogy mutassam meg magam ilyenkor is, amikor nem vagyok toppon. Aztán rájöttem, hogy nekem nem azzal van bajom, hogy megmutassam magam, mert konkrétan mást sem csinálok, hanem inkább ettől a közlési módszertől.
Rosszul vagyok jelenleg az online tértől. Olyan szinten kapom az infót anélkül is, hogy sok. Feloldottam az inaktiválást, és konkrétan, mint akinek rákapcsolódik az agyára, belemászik a sejtjeibe és mintha nem is én lennék. Anélkül, hogy beléptem volna, néhány óra múlva elviselhetetlen lett az érzés.
Tudom, hogy nem vagyunk sokan, mégis nagyon hálás vagyok, mert hirdetés nélkül, vagy magamra erőltetett marketing nélkül, vagytok velem. A blogomon továbbra is olvashattok írásaimat: https://noyacoaching.hu/blog/
A valóság az, hogy egy posztot is mire össze tudok hozni, lehet több éjszaka, vagy több alvásidő. Elkezdődött az ovi, a fiúk sokat betegek, két sulit csinálok, mert miért is ne, és ilyenkor fontossági sorrendet állítok fel. Vannak dolgok az életemben, amik elsőbbséget élveznek.
Tudom, hogy így nehéz lesz valamit felépítenem, hogy nem az vagyok, aki tömegesen gyártja a posztokat, a videókat, talán most nem annak van itt az ideje. Bízom benne, hogy meg fogom találni a megfelelő közlési formámat, és abban is, hogy akiknek tudok adni, azok valamilyen módon eljutnak hozzám így is. Ügyfélkörre nyilván szükségem van/lesz, amikor újra ott tartok, hogy vállalok. Ahhoz viszont szeretnék odaérni, és jelenleg csak ezt tudom adni.
Ez megküzdése volt az elmúlt hónapjaimnak. Mit, miből, hogyan, mennyit.
Most az vagyok aki éjszaka tanul, mantrázik, gyakorlatokat csinál. Egyik oldalon egy kéz, mellkasomban egy arc, hátamba szintén bele van fúródva egy mini ember, és ha esetleg még az energiám engedi, leírom, amit szeretnék, mert napközben esélytelen. Ők most mindennél fontosabbak. Igen a karrieremnél is. Talán egy 8 hónapos gyermeknek és egy 3 éves ovikezdős fiúnak, akinek amúgy is sok változás van az életében, jó ha elérhető az anyja. A fontosságom, jelenleg máshol foglal helyet, és valahol mindig erre vágytam.
És tudjátok nem könnyű mindent félretenni egy olyannak, aki valaha az egojából működött. Biztos hallottátok már, hogy a kokain ego drog. Nem véletlen volt a szerelmem. Hamis illúzió arról, hogy vagyok valaki.
Most sokkal több vagyok.
Megtanulok jelen lenni. Nem akarok mindenáron adni, megoldani, egomat fitogtatni, megérteni. Jó néha válaszok nélkül. Amikor a saját megéléseimet nem dolgozom fel azonnal, és nem értelmezem. Megengedem, hogy csak legyek. Hogy újrakezdjek, hogy kudarcként éljek meg valamit, ami valójában nem az. Vannak dolgok, amelyeken már túl vagyok,de vannak olyanok, amikkel most nézek szembe.
Lehetek önismeretben, tanulhatok, dolgozhatok magamon, segíthetek másoknak. Lehetnek bennem olyan részek, amelyekkel fogalmam sincs, mit kezdjek. Lehetek úgy, hogy közben én is keresem a saját utamat. Mert ember vagyok. Anya, feleség, időnként segítő. Valaki, aki érteni akarja, mi miért történik, aki keresi az összefüggéseket, aki fejlődni akar, és aki a helyére szeretné tenni a dolgokat. Vagyok olyan, aki néha elfárad abban, hogy mindent érteni akar. Akinek vannak nehézségei, megküzdései. Aki éjszaka él a hobbijának, ami független a családjától és minden mástól, de egyben értük is fejlődik. Aki nem mindig tudatos, nem mindig türelmes, nem mindig van a helyén. Aki nem tudja, mit kezdjen az érzéseivel.
Talán most éppen ezt tanulom. Hogy nem kell minden pillanatban tudnom, mit miért élek meg. Minden nehézségből azonnal felismerést gyártanom. Nem kell minden helyzetből úgy kijönnöm, hogy na, ezt is megoldottam, ezt is megértettem, ezzel is több lettem. Az anyaság is ilyen. Olyan részeimet hozta felszínre, amelyekről azt hittem, már ismerem, vagy már rég nincsenek.
Nem szeretnék olyan képet mutatni magamról, ahol minden a helyén van. Szeretnék figyelni. Tanulni. Megélni azt, amiben vagyok, akkor is, ha vannak kérdéseim, kétségeim, vagy éppen semmi nem áll össze. Az emberi oldalam is értékes részem, mint a szerepeim.
Most szeretném egy kicsit jobban megismerni azt a nőt is, aki akkor marad, amikor nem akar megfelelni egyiknek sem. Valahogy úgy érzem hosszútávon ebből fogok tudni építkezni, és nektek is jól ott lenni.
Noya