Továbbra is jelezném, hogy az írásaim saját tapasztalataim, életeseményeim és belső munkám eredményei. Nincs tudományos alapjuk, és nem pszichológiai tanácsok. Ennek tudatában olvassatok.
2021-ben, már túl a terápián, egy felépülő közösség tagja voltam, akiknek sokat köszönhetek. Egy program, gyűlések és társak mutattak kiutat a szerhasználatból. Közben aktiválódott a kodependens keresztem. A szerhasználatból való felépülés, nem jelentette automatikusan a kapcsolati működésem megváltozását. Azt, az életben tanultam meg, bár a terápián is elég nagy hangsúlyt fektettünk erre. Egy barátnőm mindig mondta, hogy velem semmi baj nincs addig, amíg képbe nem kerül egy pasi. Akkor még nem igazán láttam rá erre, csak a józanság idején.
Egy szakítás után voltam, ami majdnem egyenlő volt a visszaeséssel, szuicid gondolatokkal, az életem végével.
Élet vége?! Igen.
Ennyire mélyen hatott rám, ha elhagytak. Akkor is, ha nem működött a kapcsolat, vagy boldogtalan voltam. A terápia előtt sírva könyörögtem videóban az akkori páromnak. Teljesen kiszolgáltatva magam, hogy ne hagyjon el, hogy nem tudok nélküle élni, várjon meg, és tartson ki mellettem. Közben már nagyon jól tudtam, másnak a szívét hódítja meg. Akkor is könyörögtem, amikor már évek óta mindketten boldogtalanok voltunk. Nem beszéltünk egy nyelvet, más volt a cél, más volt az út. Akkor is, amikor bosszúból másnál kerestem vigaszt: ha ő megteszi, megteszem én is. Hátha érzi majd azt a fájdalmat, amit éreztem. Közben valószínűleg magasról tett rá, hiszen már szabadulni akart.
Gondolom, tudjátok, ezzel is kit bántottam? Hát nem őt, hanem magamat. Odadobtam csak azért, mert neki nem kellettem…
Egy kapcsolat vége nem csak ennyi. Évek alatt jutottunk el idáig. Nem minden volt nehéz és fájdalmas. Minden kapcsolatnak vannak pozitív hozadékai, most nem is ezeket szeretném elemezni. Az egészséges működés hiányzott. Az önbecsülés és az önértékelés. Egy önbizalomhiányos nő voltam, aki nem is ismert mást, csak ezt a fajta kapcsolódást. Ez kiütközött akkor is, amikor a terápia után párkapcsolatom lett. Éltem a programot, bátor voltam belevágni. Amúgy is, az ember társas lény. Tudtam jól, hogy élesben fogom megtapasztalni.
Nyilván sikertelenül, vagyis inkább úgy mondanám, hogy kijöttek azok az elakadások, amelyek miatt használtam.
Lehetőség! Szembenézhetek végre azzal, ami van, amibe újra és újra belefutottam.
Említettem már nektek, hogy több alternatív módszerrel találkoztam. Számomra a legjelentősebb ezek közül a kineziológia, a családállítás és a Pránanadi. Valahol mindennek része van abban, hogy kiutat kerestem a lelkem börtönéből. 2016-ban találkoztam a Pránanadival, 2017-től az életem része. Az említett módszerek segítségével vállaltam a függőséget, terápiára mentem. A felépülő közösségnek és a Mindenhatónak hála, egy nagyobb változás következett be az életemben. 2021-ben jött el az a pont, amikor több kellett. Mélyebben voltam, mint a használatban, amikor az aktuális eszközeim kevésnek bizonyultak számomra.
Eszméletlenül sikított a lelkem segítségért. Sóvárogtam a Nadi-közösségért, a szeretetért és az elfogadásért. Gyógymódot kerestem a társfüggőségre, hogy ne meneküljek a kapcsolatoktól azért, mert félek. Hogy ne a halál legyen ilyenkor az első gondolatom, hogy nem bírom, vége. Ekkor ismerkedtem meg a Pránanadi-masszázzsal, ami a szerelmem lett. Az önszeretetem elindulása és az igazi belső utam kezdete. Ez 2021 áprilisában volt Budapesten. Itt kiemelt egy csodálatos lélek, aki nagyban hozzájárult az újjászületésemhez.
Majd a mesteremet Pécsen találtam meg, és a csodás kezelőmet is, aki végigvitt a társfüggőség őrületében. Itt többen fogták a kezem. Sok tanítót kaptam magam mellé: a privát életemben, a munkahelyemen és az említett közösségben. Tanításokat kaptam, amelyek a mai napig kísérik az utamat. Megoldásokat, eszközöket, életkedvet.
Már nem féltem. Azt éreztem, hogy igazán élek. Megtaláltam önmagam. Egyedül. Társ nélkül boldog voltam. Én voltam az igazi társam. Azt csináltam, amit szerettem, randiztam magammal. Olyan dolgokat tettem, amelyekhez a másiknak sosem volt kedve velem. Ami fontos volt nekem. Megismertem, mit jelent az önszeretet. Hogy fontos vagyok és értékes.
Majd egy nagyszerű medi tanfolyam alatt meg is érkezett a következő „áldozat”. A partner, aki ma a férjem.
Noya