Nem véletlen, hogy ennyi könyv készült ebben a témában; én is jó néhányal találkoztam. Mégis sokáig a sötétben tapogatóztam. Számtalan eszközt kaptam segítségül, hogy közelebb kerüljek az önelfogadáshoz, olyan blokkokat oldottunk fel, amelyek azelőtt megakadályozták, hogy szembenézzek saját magammal. Minél többet és minél mélyebben mentem bele személyembe, annál inkább taszítottam és távolodtam önmagam befogadásától.
Mondhatnám, hogy az önelfogadás úgy működik, hogy „fogadd el magad, engedd el a múltad, lépj tovább, ne foglalkozz semmivel, csak előre”, de ez nem lenne igaz. Nálam ott kezdődött az elindulás az egyensúly felé, amikor elkezdtem befogadni azokat a részeimet, amiktől addig menekültem és féltem. Képzeljétek el, van egy sötét oldalam, egy negatív, vannak démonaim és saját harcaim, van bennem gonosz, bántó, idegesítő, és sokszor elviselhetetlen is. Minél több olyan dolog került elő, ami nekem nem tetszett, annál inkább tagadásban voltam. Aztán elkezdtem ezeket beengedni, megismerni, megérteni. Amikor a dolgok gyökeréről beszélek, erről van szó: megismertem és megértettem az életre, helyzetekre adott válaszreakcióimat, és elfogadtam, hogy az is az enyém. Feloldoztam magam, ahelyett hogy elutasítottam volna, végre megértettem, és engedtem, hogy ezek is a részeim legyenek. Mindeközben ott van egy csomó minden, ami más, ami szép, ami érték bennem. Tele vagyok erénnyel, pozitív tulajdonsággal, erővel, tettrekészséggel, egyre több szeretettel – és mindez nem zárja ki, hogy a „jó” megférjen a „rossz” mellett.
Aki a függőség útját járja, az életében főleg a sötétség dominál. De nem kell ahhoz függőnek lenni, sőt, sokan vagyunk, akik valamilyen formában függünk valamitől.
És amíg a sötétet megtagadom, a fény sem tud igazán átlépni és felszínre törni, mert minden energiám elmegy annak a visszaszorítására. Először az egyensúlyra törekedtem, majd egyre kevesebbet azonosultam a sötét, a gonosz részemmel és egyre közelebb van hozzàm a fény – így az életemben is.
Nem lettem szent, de többet van jelen a szeretet, a harmónia, az elfogadás és még sorolhatnám, mert van bőben. Csodák.
Az alábbiakban néhány gyakorlati eszközt találtok, fogadjátok szeretettel.
Az önelfogadás gyakorlása
Elfogadjuk hibáinkat, gyengeségeinket és tökéletlenségeinket, miközben megtanuljuk tisztelni és szeretni azt, akik vagyunk.
A béke és harmónia megteremtése lehetővé teszi, hogy önmagunkat a legjobb formánkban éljük és szeressük.
1. lépés: Ismerjük meg magunkat, a gondolatainkat, érzéseinket és viselkedésünket. Az önismeret segít abban, hogy felismerjük erősségeinket, vágyainkat és korlátainkat. (Az előző megosztásban részletesebben kifejtettem.)
2. Fontos a kommunikáció önmagunkkal. A negatív belső párbeszéd és önbántás (pl. „nem vagyok elég jó”, „nem vagyok elég szép”) akadályozza az elfogadást. Sok negatív mintát hordozunk, de ha tudatosak vagyunk rájuk, átírhatók. Ha felismered, helyettesítsd őket pozitív gondolatokkal.
3. Az önelfogadás nem azt jelenti, hogy már „készen vagyunk”, hanem hogy szeretettel fogadjuk el magunkat ott, ahol épp tartunk. Légy türelmes és empatikus magaddal. Minden lépés számít.
4. A megbocsátás nemcsak a másik fél számára fontos, hanem önmagunknak is. Hiszen felszabadítjuk a haragot és a sérelmeket, helyet adva a gyógyulásnak. A megbocsátás egy döntés és ajándék, amely a béke és a belső nyugalom érdekében történik.
5. A tudatos jelenlét segít abban, hogy észrevegyük, amikor negatív önértékelést tapasztalunk, és támogató, pozitív gondolatokra váltsunk. Segít felismerni a negatív sémákat, jelen lenni a saját életünkben és cselekvéseinkben.
6. Mindannyian más utat járunk, ezért az összehasonlítás gátolhatja a fejlődésünket és elvonhatja a fókuszt a céljainkról. Ismerjük meg és barátkozzunk meg saját történetünkkel, függetlenül attól, hogy mások hogyan élnek.
7. Önbüntetés helyett becsüljük meg a tévedéseinket, mint a fejlődésünk részét.
8. Te határozod meg, mi az, ami igazán fontos számodra.
9. Minden nap új esély arra, hogy kedvesebbek legyünk magunkkal és elfogadjuk, ahol épp tartunk.
10. Nem megy egyik napról a másikra, adj időt magadnak. Nem egy egyszeri döntés, hanem nap mint nap érdemes meghozni. Ha elindulsz ezen az úton, rájössz, hogy az igazi változás belülről fakad.
11. Engedd meg magadnak a boldogságot, a szeretetet és a figyelmet. Fontosnak lenni nem önzés, és itt kezdődik az őszinte törődés mások felé is.
12. Erősítsd a hited, és mindig keress a napodban olyan apróságokat, amiért érdemes köszönetet mondani.
Nem kell óriási dolgokra gondolni. Kezdetben, ha sikerül hasonló figyelmességeket gyakorolni, már jó irányba haladsz.
Köszönöm a figyelmet,
Fehér-Vajas Noémi
Life és önismereti coach