Az önszeretettel kapcsolatban jött ez a téma néhány hónapja, és elakadtam. Nem tudok valamit csak úgy leírni – egyszerűen nem „engedik fentről”, ha az életemben nem képviselem azt.
Beszéltem róla, és talán tapasztaltátok is, hogy ez egy folyamat, gyakorlás, munka, ami nem „csettintésre” jön. Szülés után számomra ilyen volt. A belső munkáim miatt valahogy könnyebben veszem elő a lelkem. Az érzelmi hullámzások, hormonális tombolások, folyamatos éjszakázások mellett elég volt, hogy a lelkemre figyeljek, hogy összetartsam magam, és a kicsi mellett tudjak lenni. Természetesen sétáltunk minden nap, jártunk úszni, tornázni, de ezekben hamar elfáradtam és kimerültem. Időnként eljutottam masszőrhöz az állandó hát- és derékfájdalmaim miatt, de ez is nehezen volt összeegyeztethető. Nem mindig tudta a férjem megoldani a munkája miatt – ő is kimerült volt, és sokat dolgozott ebben az időszakban.
A jelenlegi változások az életünkben – a költözés, az életmódváltás, az, hogy beleállunk a hivatásunkba – ezért is történnek. Túl sok volt az életünkben a sérülés, ami elvett, ami nem emelt. A testi-lelki jóléthez az is elengedhetetlen, hogy szeressük, amit csinálunk a napjainkban, a munkánkban.
Ahol éltünk és újrakezdtük, az egy csodás helyen volt, gyönyörű belvárosban, minden néhány perc séta – de azon a környéken vizes volt sok lakás, köztük az albérletünk is, salétromos, penészes és felfűthetetlen. Szerintetek milyen éjszakáim és nappalaim voltak egy csecsemővel? Hogy itt nőjön fel a gyermekem? Minél többet voltam vele a szabadban, picinek az alvásait is kint töltötte, de újra és újra lélegeztük az egészségünkre egyáltalán nem jó hatással lévő penészt. Rányomta a bélyegét a napjaimra. Elköltözni nem tudtunk, már tervben volt a vásárlás, és mivel távol laktunk a családtól, pici gyerek mellett úgy éreztem, nem tudom bevállalni, ráadásul a jelenlegi albérletárak is visszatartottak…
Szerencsére most már a gyönyörű házikónkban élünk, ami penészmentes és száraz és meleg. Mégis, ez is egy olyan dolog, ami rányomta a bélyegét a testi egyensúlyomra. Teher volt a lelkemnek a felelősség, hogy hosszú távon ennek még lehetnek kockázatai– ez legyengített.
Jelenleg ismét minden változik. Mondhatni, olyasmit élek most, hogy „újratöltve”. Erről fogok írni bővebben.
Úgyhogy itt az idő – ami rólam szól, ami rólunk szól. A testi-lelki jólét egyensúlya elengedhetetlen az egészséges, kiegyensúlyozott élethez. Magába foglalja a rendszeres mozgást, a megfelelő táplálkozást, a pihentető alvást, akár az egészségmegőrző szűrővizsgálatokat is. Hogy a saját jólétünkkel kapcsolatban ne halogassunk, ne azt mondjuk, hogy „majd jobb lesz”. Mert amikor egy komolyabb betegség után próbáljuk helyrehozni, már nem tudjuk, hova kapjunk, hogy „jobb” legyen.
Együnk vitaminokat, figyeljünk a hogylétünkre, az étkezésünkre, ügyeljünk az egészséges testsúlyra. Töltsünk minél több időt a szabadban, óvjuk a biztonságunkat. Ne „tegyünk magasról” az állapotunkra – mert ha nekünk ez a hozzáállásunk önmagunkhoz, mit várunk másoktól vagy úgy egyáltalán az univerzumtól?! Ahogy velem bánnak, amit fentről kapok, az vagyok én – önmagammal.
Ha a testünk jól működik, energikusabbak vagyunk, ami pozitívan hat a lelki állapotunkra is. Ugyanakkor természetesen fontos a lelki harmónia – a stresszkezelés, az önismeret, a kapcsolatok minősége – mind visszahat a testi egészségre. Így a kettő összefügg. Az elmúlt időszakokban sokat beszéltem a lélek oldaláról. Csak néha hajlamos vagyok elfelejteni, hogy akármennyire is ápolom a csodás kis lelkem, a testemnek ugyanúgy szüksége van a karbantartásra – hiszen ezen a földi síkon a lelkem nem sokra megy a testem nélkül.
Sok sikert!
Noya
