Említettem, hogy csak akkor jövök, ha valami nagyon belső indíttatásom lesz. Most van.
Arról is beszéltem már nektek, hogy pszichológussal dolgozom a magzati kötődés kialakulása kapcsán. Beletartozik a szülés, arra való készülés, a gyermekem földi életbe érkezése.
Valami csodában volt tegnap részem. Egy teljesen más típusú relaxációt csináltunk, mint amiket ismerek és egy új tapasztalást élhettem meg. Abban az ellazult állapotban, külső vezetéssel kapcsolódtam méhben lévő gyermekemmel, és varázslatos volt. Megérintett. Láttam és éreztem őt. Ott voltam vele, minden kis mozdulásával. Együtt rezegtünk, egyek voltunk, még is külön, de olyan közel, ahogy még nem éreztem. Most is, ahogy írok róla, forróság önti el a testem. Maga a kommunikációra ki sem térnék, az a miénk, nekünk fontos. Annyit megosztok, hogy megerősítettem, hogy a születése pillanatában is vele leszek, csak rá figyelek, és segítem élete szinte legfontosabb útját. Folyt a könnyem és hálás vagyok, hogy a maradék kis időt így töltjük, ezt az érzést viszem tovább.
Azonnal kész lettem volna arra, hogy világra hozzam. Boldogan, izgatottan, tele energiával és olyan szeretettel, hogy majd kicsattantam. Kíváncsi vagyok és eszméletlen várom az egész szülési élményt, a közös kis utat, amit együtt csinálunk végig. Hogy a kezembe tartsam, mellkasomra rakjam, és újra részünk legyen abban a varázslatban, amit a gyermekünk érkezésekor érzünk. Az életem legszebb élménye volt a kisfiamnál is. Ezt nem lehet így átadni, csak átélni. Ennél nagyobb csoda, számomra nem létezik. Apás szülés volt az első, sokat segített a férjem jelenléte és, hogy együtt éltük át. Most sem lesz másképp. Minden félelmem megszűnt. Erőt érzek és szeretetet és tudom, hogy képesek vagyunk rá.
Mostanában többször osztottam meg a hálámat, ez most sincs másképp. Hálás vagyok, hogy dolgozhattam ilyen módon. Köszönöm a szülésfelkészítést és a közben felmerülő nehézségek kezelését. Igen van, hogy engem is irányba tesznek, hisz örökösen tanulunk. Egy zseni szakemberrel dolgozhattam együtt, csak azért nem nevezem meg, mert nem beszéltem meg vele.
Szeretnék köszönetet mondani a Biztos Kezdet Gyermekháznak, köznyelven a Csemeteháznak. Lehetőségünk volt egy szuper közösségbe járni. Ahol részt vehettünk különböző programokon. Masszázs, torna, bábjáték, fejlesztők, szülinapok, ünnepi megemlékezések, pszichológus. Sok nevetés, játék, ami segítette az itteni beilleszkedést. Engem is kimozdított a barlangomból. Megmondom őszintén először fenntartásokkal kezeltem, de a lányok (dolgozók) közvetlensége, szeretete sokat segített, hogy meglépjem magam és időnként ellátogassunk a kisfiammal. A férjem is előszeretettel ment a kicsivel, és együtt is.
Ez nem egy búcsú, megyünk még, egyszerűen csak nem tudom ezt szó nélkül hagyni, mert rengeteg ajándékot kapok az élettől, és értékelem. A fiúkám nem lett bölcsis, viszont ha közösségre vágyik, meg unja anya és apa fejét, vagy majd a tesó sírását, és fárasztó neki a beilleszkedése, tudom, hogy a családon kívül van egy hely, ahová bármikor mehetünk, vagy mehet nélkülünk. Imádom ezt a lendületet, ezt az érzést, ezt a biztonságot, ami érzelmi. És ha anya ezt érzi, érzi a magzat is.
Bármilyen helyzet áll fent az életetekben, ne féljetek segítséget kérni. Egyáltalán nem szégyen, sőt önmagatok meghaladása. Néha elég csak egy kis útmutató, hogy irányba kerüljünk, visszatérítsenek. Van, hogy ennél több kell. De olyan is lesz, hogy mindezek már szükségtelenek.
Ezzel csak azt szeretném mondani, hogy éljünk a lehetőségekkel. Vegyük észre a jót, a pozitívat, azt ami ad, felemel és tölt, mert megérdemeljük. És olyan világ jön, hogy kellünk! Senki nem fogja elvégezni a piszkos melót helyettünk.
Ismét velem van a közösség ereje, amely oly sokszor megmutatta már hatékonyságát.
Köszönettel,
Noya