Említettem, hogy hozok régebbi írásaimat.
2021. április 25.
Elmélkedem…
Egy csodálatos belső utazáson vettem részt a hétvégén. Egyszerűen nem tudom szavakba önteni. Nagyon hálás és szerencsés vagyok a megtapasztalásaimért. Most utazom haza…
Végigjöttem azon az úton, amit nap mint nap megtettem. 650 napja nem jártam itt, mert féltem.
Most egy teljesen más minőségben tölthettem el az időmet. Bemutatkoztam, hogy függő vagyok és azt mondta egy csodás személy, hogy ez nem illik hozzám. Olyan “tiszta” vagyok. “Tiszta Noémi”. Belém égett ez a kijelentés.
Sokszor vett körül szeretet és törődés, mégis mindig azt kerestem. Hajszoltam megszállottan, olyan helyeken, ahol a fájdalmat és elutasítást találtam. Kapaszkodtam a rosszba, a megaláztatásba, hogy semmibe vegyenek. Azt hittem, nekem ez jár, ezt érdemlem. Ha őszinte akarok lenni, imádtam. Komfortos volt, kerestem, és ki is kiharcoltam ezeket a helyzeteket. Szerettem a drámát. A szeretettel nem tudtam mit kezdeni, és nyitott sem voltam annak befogadására. Ez a saját önbecsülésem hiánya volt. Lényemnek nem adtam tiszteletet, hogyan is várhattam mástól?!
Közben naponta körülvett. Mind a megbecsülés, önzetlenség, tisztaság, törődés, értékek. Most valami áttört bennem: észreveszem, befogadom és megengedem.
Annyit küzdök és teszek saját fejlődésemért, mégis nehéz volt elhinnem, hogy megérdemlem. Lehet azért, mert eddig „küzdöttem”?! Vagy rossz helyen kerestem?!
Távol vagyok a családomtól, hátrahagytam a múltam, a kapcsolataimat, mert ez volt az ára. Minden nap teszem a dolgom annak érdekében, hogy egy jobb minőségben élhessek egyszer. Hibázom sokat, mégis oly sokszor megkapom a barátaimtól, családomtól, társaktól, hogy büszkék rám, erőt adok nekik, felnéznek rám. Magamra büszkének lennem nehéz, pedig Noémi itt vagy! Hol voltam 650 napja és hol vagyok most? Veszem az akadályokat, újrakezdem az életemet.
Az imént egy kedves ismerősömmel az esélyekről beszélgettünk. Minden más szóba került ezzel kapcsolatban, csak én nem. Kicsit keményebb hangnemben azt mondta: “magamnak adjak végre esélyt! “
Köszönöm, hogy itt lehetek, hogy vagytok és, hogy sosem mondtatok le rólam! Lehet szentimentális vagyok, de igen ez vagyok. És örülök a szeretetnek, amit a családomból hozok. Kívánom, hogy mindenki találjon rá erre az útra. Tanulni és fejlődni jöttem ide és ehhez minden segítséget megkapok.
Hosszú még az út, de legalább már elindultam rajta, amiért hálás vagyok. Az életem tele van ajándékokkal. Köszönöm!
Noya
A következő posztban arról írok, hogy milyen állapotban mentem oda. Mi előzte meg ezt. Mi történt, és mi váltotta ki a nagy áttörést az életemben.
Nem tudhatod mikor nyílik fel a szemed, és jön el az a pont, hogy elég volt, és megtalálod a saját megoldásod.
Köszönöm!