Az egyik kedvenc mondatom, amikor egy kisgyerek elesik és azt mondják neki, hogy “nem történt semmi, nem kell sírni”. Tessék?
Most esett el. Megütötte magát. Látszólag fáj is. Még vérzik is. Miért is mondják?
De történt! Most esett el! Ez nem minden esetben semmi! Hadd sírjon, ha fájt neki. Meg lehet élni, és utána tovább menni.
Ez egy apró példa arra, hogyan tanuljuk meg gyerekkorban, hogy ne érezzünk. Hogy az érzések az ellenségünk, ami egyáltalán nem igaz! A mieink, mégsem tudják őket sokan megélni. Én sem tudtam. Nem tanultam meg otthon, sem az iskolában. Csak amikor már mindenre használnom kellett, mert megteltem. Bugyogott fel belőlem a sok meg nem élt, elfojtott érzelem, amik nem tűrtek tovább halasztást.
Gyerekkoromban alakult ki nálam. Anyukám aggódós volt, mondhatni túlféltett. Láttam rajta, hogy mennyire nehéz neki engem “rosszul” látni. Együttérző készségeim miatt éreztem, ami lejátszódik benne, így szép lassan megtanultam elfojtani. Nem azt mondani, ami van, hanem elhallgatni, hogy megóvjam a fájdalomtól. Ismerős ugye? Legyen egy betegség, fejfájás, csalódás, vagy úgy egyáltalán bármi. Ez egy tanult folyamat, ami meghatározta az életem.
Látszólag minden rendben volt, eszméletlen jól eljátszottam, és azt is kommunikáltam. Felnőtt koromban, már alig voltam beteg, vagy gyorsan meggyógyultam. Bár köhögtem, lázam volt, fájt mindenem, de lazán kezeltem, hisz az “semmi”. Lebénult a bal kezem, több műtéten estem át, hogy újra mozogjon a csuklóm, de ez sem volt semmi. Párkapcsolati problémák, csalódás, egyéb fájdalom, szégyen. Fogalmam sem volt mik ezek, vagy úgy bármilyen elakadás. Nem éltem meg és rosszul sem tudtam lenni, vagy úgy nehezen. A használatomra is azt mondtam semmi. Pedig már mindenki jelezte körülöttem, hogy gáz van. Sőt, a barátnőim nem szívesen mutatkoztak velem egy szórakozóhelyen, ha ittam. És a családom is rettegett.
Aztán nem értettem a szuicid gondolataimat? Hogy miért érzem azt sokszor, hogy jobb lenne meghalni?
Egy káosz volt bennem. Tudtam, hogy valami nem oké, de mégis érthetetlen, hisz “jól vagyok és minden rendben velem. Tök jó az életem”.
Ismerős ugye?
Közben inkább meghaltam volna, minthogy éreznem kelljen.
A napokban azon gondolkodtam, hogy lehet túl negatív hangvételűek a posztjaim. Hogy ezáltal valakit elijesztek. Aztán hála fogott el.
Negatív? Végre meg tudom élni a valóságot anélkül, hogy függőségekbe menekülnék. Tudok érezni cigaretta nélkül. Vagy, hogy igyak rá, felszívjak egy csíkot, vagy bedobjak egy gyógyszert azért, hogy könnyebb legyen. Elbírom a nehezet, szembe tudok vele nézni, és nem csinálok úgy, mintha mi sem történt volna. Mint akinek keménynek kell lenni és tilos érezni. Mert lehet!
Ha beteg vagyok tőlem telhetően kifekszem, pihenek, észre veszem a testem jelzéseit. Ha fáj sírok, megélem és nincs világvége. Sőt! A kisfiam is látott már sírni, nem szégyellem előtte az érzéseim. És ha ilyen van, tudja, hogy anya gyógyul.
Igen! Mert elmondtam neki, hogy a sírás nem az ellenségünk. Gyógyul a lélek, a sebek. Aztán megyek tovább. És neki is ezt tanítom. Pedig fiú.
Lehetnek könnyei és érzései.
Lehetnek neked is!
Kiemelném, hogy itt nem azzal van probléma, ha valaki valóban jól van és megy az élete. Hanem ha becsukjuk a szemünket a saját igazságunk előtt.
Őszinte tudok-e lenni, hogy mi van velem? Mert sajnos a társadalmunk nem mentális és fizikális egészségéről híres. Mert akkor nem tartana itt a világunk, ahol most.
És azt is aláírom, vannak akik sokkal jobb alapokat kaptak. Más személyiséggel rendelkeznek, mást hoztak, stb. Egyáltalán nem általánosítok.
Valaki mélyebben érez, valaki kevésbé. Különbözőek vagyunk, mégis hasonlók.
Érzelmileg intenzív vagyok, amit elfogadtam, és talán ez segít abban, hogy át tudjam adni nektek, amit szeretnék.
Szóval emiatt osztom meg veletek azt, ami van. Mert lehet, bármilyen élethelyzet, ami számunkra fontos, előfordul, hogy néha lent. Van, hogy nehéz. A lényeg, hogy ezt megengedhetem magamnak és te is megengedheted!
Írásaimmal hétköznapi példákat hozok nektek. Ha csak egy felismerést vagy érzést indítok el bennetek, nekem az már siker. És adhatok valamit, hisz én is rengeteget kapok.
Szeretettel, Noya