Néhány hónapja drága nagymamánk is távozott. 
A lányai mindhárman mellette voltak és a kezét fogták.
Így lépett ki, hogy vele vannak azok, akik a legfontosabbak, akiket szeret. Ha távozott is, mégis a szerettei támogatásával tette. Ez kegyelem, és sok mindent elárul az életéről is. Talán több visszaigazolásra nincs is szükség.
Nem szeretném túlragozni, mert nem rólam van szó. Nyilván érintett vagyok, és sokan mások is, mert nagy családot hagyott maga után, sok unokával, dédunokával. Hálás vagyok, hogy még a kisfiam is ismerte dédit. Mai napig emlegeti, az égre mutat, hogy ott van, és van, hogy ilyenkor a szívére teszem a kezem, és elmondom neki, hogy ott is van.
Mama utolsó hónapjaiban a család valami olyat mutatott, ami túlmegy minden spiritualitásomon. Nagyon büszke vagyok rájuk. Megcsinálták, anélkül, hogy tudták volna. Végigkísérték az útját, mellette voltak az utolsó lélegzetvételig, nem is sejtve, hogy ez neki mekkora segítség a továbblépéshez, és hogy a lelke valóban nyugalomra leljen.
Nem volt már tabu a halál. Témában volt. Az egyik nap még félt tőle, máskor meg várta papát. Mi meg szép csendben, mindenki a maga szeretetével és fájdalmával, elfogadtuk a történéseket és mellette voltunk.
Amit ez a három lány mutatott, keresztanyám, édesanyám és nagynéném, egy életre szóló tanítás volt számomra. Köszönöm!
Remélem, Mami, könnyű volt az utad, és nagyon jó helyen vagy. A szívünkben biztosan.
Noémi
Találtam egy írást, ami megérintett:
A várt halál
Amikor valaki meghal, az első dolog, amit csinálni kellene, az a semmi.
Ne szaladj, és ne hívd a nővért.
Ne vedd fel a telefont.
Vegyél egy mély lélegzetet, és légy jelen a pillanat nagyságában.
Van egyfajta kegyelem abban, ha valaki, akit szeretsz, ágya mellett állsz, amikor eltávozik ebből a világból.
Abban a pillanatban, amikor az utolsó lélegzetüket veszik, hihetetlen szentség van a térben.
Megnyílik a fátyol a világok között…
Annyira felkészületlenek és képzetlenek vagyunk a halál kezelésében, hogy néha egyfajta pánikreakció lép életbe: „Meghalt!”
Tudtuk, hogy meg fog halni, így a halála nem meglepetés.
Ez nem egy megoldandó probléma. Nagyon szomorú, de nem ok a pánikra.
Ha valami, akkor a halál ok arra, hogy vegyünk egy mély lélegzetet, megálljunk, és valóban jelen legyünk abban a pillanatban, ami történik.
Ha otthon vagy, talán készíts egy csésze teát.
Ülj le az ágy mellé, és egyszerűen csak legyél jelen a szobában zajló eseményekben.
Mi történik veled?
Mi történhet vele?
Milyen más jelenlétek vannak itt, amelyek támogatják az úton? Hangolódjatok rá a szépségre és a varázslatra.
A pillanatnyi szünet megadja a lelketeknek az esélyt, hogy alkalmazkodjon, mert bármennyire is felkészültünk, egy haláleset akkor is sokkoló.
Ha rögtön „csináld” üzemmódba kapcsolunk, és hívjuk a 112-t, vagy hívjuk a doktort, akkor soha nem lesz esélyünk arra, hogy feldolgozzuk az esemény óriási jelentőségét.
Adjunk magunknak öt-tíz percet, hogy egyszerűen csak legyünk…
Soha nem kapod vissza ezt az időt, ha most nem használod ki.
Ezután tedd meg a dolgot, amit csak tudsz. Hívd fel azt az egy embert, akit fel kell hívnod.
Kapcsolódj be bármilyen rendszerbe, amit be kell kapcsolni, de csak a legminimálisabb szinten.
Mozogj nagyon, nagyon, nagyon, nagyon lassan, mert ez egy olyan időszak, amikor a test és a lélek könnyen válik el egymástól.
A testünk galoppozhat előre, de néha a lelkünk még nem érte utol.
Ha van lehetőséged elcsendesedni és jelen lenni, élj vele.
Fogadd el, akklimatizálódj, és alkalmazkodj ahhoz, ami történik. Aztán, amikor a vonat elindul, és mindazok a dolgok, amelyek egy haláleset után történnek, jobban fel leszel rá készülve.
Később nem lesz esélyed levegőt venni. Ezt most kell megtenned.
A halál utáni pillanatokban jelen lenni hihetetlen ajándék önmagadnak, ajándék azoknak, akikkel együtt vagy, és ajándék annak a személynek, aki éppen elment.
Csak egy hajszálnyira van tőled.
Most kezdi új útját a test nélküli világban.
Ha nyugodt teret tartasz a test körül, a szobában, akkor szebb módon indul el. Ez egy szolgálat a fátyol mindkét oldalának.
Köszönet a szép szavakért ~Sarah Kerr, rituális gyógyító ~
Zituss fordítása